5. Rész Szűkös helyzetek

Harry

Kezeimet a fejemhez emelem amint felülök az ágyban. Kicsit sokak voltak azok a színesebbnél színesebb koktélok amiket tegnap este bevedeltem a díjátadó után.  Dülöngélve bemegyek a fürdő szobába, és a csapra támaszkodok. Felemeltem a fejem, és feleségem hosszú barna haja,-amibe úgy szeretek szex közben beletúrni- kócos. Ujjaimmal végigszántok a hajtincseken, majd kifújom a levegőt. Megfogom a fogkefémet, majd nyomok rá egy kis fogkrémet, és megmosom a fogaimat, hogy ez a szörnyű szájízem, ami most van, eltűnjön. Amint ezekkel végre végzek bemegyek a gardróbba, majd előkeresem Dakota fehérneműit. Eddig mindig ő készítette ki nekem, hogy melyik nap melyik fehérneműjét vegyem fel, de mivel most én keltem fel hamarabb, így ez a feladat rám hárult. Kihúzom a fehérneműs fiókját, és kiveszek belőle egy bugyit. Hm… szép kis darab. Felhúzom, de amint teljesen felér, egy hatalmasak sikítok.
- Azt a rohadt! – szitkozódtam. Ez a bugyi, iszonyatosan belevág a fenekembe.  Elővettem egy melltartót is, de az meg nagyon szorít. Ilyen nincs! Dakota ezeket hogy éli túl nap mint nap? Felveszek egy pólót, és egy rövid nadrágot. Au! Ez a gatya belevág a valagamba! Szenvedve, de lebotladozok a lépcsőn, és egyenesen a konyhába megyek. A kávés bögréjéből felnéző zöld szempárral nézek farkasszemet, majd egy jóízű mosoly húzódik az arcára.
- Harry kedves, hova készülsz? Talán a sarokra, hogy picsagatya van rajtad, és egy túlméretezett push up melltartó? – fonta fel szemöldökét Dakota.
- Ez a gatya, meg ez a bugyi rohadtul belevág a seggembe. Mintha alulról akarnának ketté vágni. – panaszkodtam.  – Mi az a push up? –kérdeztem.
- Az egy olyan melltartó, ami vagy hatszorosára emeli meg a melleket. Utálom azt hordani, de a bemutatókra jók. Kérdezhetek valamit? – fonta fel az egyik szemöldökét, mire én biccentettem, hogy mondja csak. – Miért mész szétterpesztett lábakkal?
- Azért, hogy szellőzzön a fenekem, mert nem érzem. – válaszoltam, mire felkuncogott. – Kaphatok kávét? –kérdeztem.
- Hát, ha készítesz magadnak, akkor igen. – válaszolta, majd felállt a székéből, és elindult felém.  -  Most te vagy a nő. Csináld meg  a reggelit asszony! -  mondta, majd ledobta magát kicsit sem nőiesen a kanapéra.

Tálcával a kezemben megyek be a nappaliba, ahol Dakota a tévét nézi. Leteszem elé a tálcát, és ő fintorogva néz fel rám. Előrehajol, majd a tál felé hajol, és beleszagol a levegőbe.
- Harry… ez a tej romlott! Te romlott tejjel csináltad meg a műzlit? Nem látod, hogy darabos? – akadt ki. Ja, hogy  amikor a tej darabos az azt jelenti, hogy meg van romolva? Most már ezt is tudom! Homlokát dörzsölve felállt, majd megfordított, és a konyhába vissza vezetett.
- Oké Harry. Akkor most megtanulsz palacsintát készíteni. – kezdett bele.

- Persze már! Szerintem is a legnehezebbel kezdjünk! – emeltem fel a kezeimet drámaian a levegőbe.

Jó ízűen ettük meg az egész hosszúra elnyúlt reggeli készítést. Az biztos, hogy ilyet én egyedül nem fogok készíteni, ugyanis nem egyszer leejtettem a földre, a tökéletesen megsült palacsintát, szóval mindig újat, és újat kellet készíteni.
- Ahhoz képest, hogy amilyen hisztivel indítottál, egész jóra sikerült. – mondta egy falat közt Dakota
- A profik! – mondtam vigyorogva, de ekkor megszólalt a csengő
- Vársz valakit? –kérdezte tőlem Dakota. Megráztam a fejem, majd ő felállt, és az ajtóhoz ment, és kinyitotta azt.
- Lucia szia! – ugrott a nyakába Dakota. Lucia Dakota legjobb barátnője.
- Öhm… szia Harry. – veregette meg a hátamat, de a homlokán a ráncok ott voltak, az értetlenség miatt. Én ezen magamban jót kuncogtam, de amikor eltolta magától Dakotát, felém kezdett el rohanni.
- Szia csajszi. – borult a nyakamba. Na ne… most ez komoly?
- Szia Luc. – néztem segélykérően Dakotára, de ő mutatta, hogy öleljem át.
- Luc? Így ez a félnótás pasid szokott nevezni. – suttogta a fülembe. Félnótás? Azt hittem, hogy Lucia kedvel engem. – Hű bakker! Mi ez a gyűrű rajtad? – kérdezte, majd a fejéhez kapott. – Na ne… ez most komoly? Feleségül mész Harryhez? – kérdezte ámuldozva. – És mikor, és hol, és mikor lesz gyerek?
- Igen… feleségül veszem Dakotát. – szólat fel Dakota.
- Egyenlőre még nem tudjuk, hogy mikor lesz az esküvő.
- Jó tudjátok mit? Majd én elintézem nektek!
- Luci ez igazán kedves, de…- félbe szakított.
- Ó nem, nem Dakota! Én szervezem meg, és kész! Méghozzá júliusban lesz! Oké, akkor én megyek is, és kezdem is az alapokat! Puszcsika Dakota! –adott egy puszit az arcomra. – Szia Harry. – fordult Dakota felé.  Lépett volna ki az ajtón, de ekkor Dakota utána szólt.
- Várj Luc! Ez nem így megy. . jöttek a hangok a bejárati ajtóból.
- Dehogynem Hazz! Bízz bennem. – válaszolta, majd vissza lépett a küszöbön.
- Gyere Dakota, menjünk el vásárolni. – jött oda hozzám, majd felrántott a székből, és kifelé húzott a házból.
- Harry ki tudnál minket dobni a plázánál? Sőt inkább gyere velünk, kell a férfi vélemény. – áll meg, majd Dakotához ment. Huh, de idegesítő ez a nő. Neki tilos energiaitalt innia, mert akkor szerintem még elviselhetetlenebb a pörgése.
- Oké. – mondta Dakota, majd megfogta a slusszkulcsokat, majd bezártuk magunk után a házat, és engem ráncigálva, a fekete kocsimhoz húzott Lucia.

-Dakota ezt fel kell próbálnod! – emelt föl egy lila színű bőr ruhát. Segélykérően Dakota irányába néztem, de ő csak bólintott, hogy csináljam. Megfogtam a ruhát, és bementem vele az egyik próbafülkébe. Amikor felráncigáltam magamra, rájöttem, hogy ebben levegőt sem lehet kapni annyira szűk.  Akárhogy próbáltam levenni magamról, nem sikerült, így már lassan a türelmem határán jártam.
- Valaki segítsen már ki ebből a retkes ruhából! – szólaltam fel idegesen, mire egy eladó rám szólt, hogy halkabban ordibáljak. Dakota segített leoperálni rólam azt a kényelmetlen ruhát, és örültem, hogy végre újra normálisan szívhatom be az oxigént. Egyet biztosra tudok. Luciát a tiltólistára fogom tenni, ha még egy ilyen szart rám mer erőszakolni. 

2 komment után új rész! Ha tetszik a blog íratkozz fel, vagy csatlakozz a csoporton, ami a jobb oldalon található. Puszi nektek: Sz.G :*