7. Rész Honnan van?

Harry

Gemma szobájában ülök, és várom, hogy felkeljen. A nap első sugarai már előbukkantak az égbolton, így a narancssárgaként pompázik városszerte. Az ablakon beszűrődött fény pont nővérem ágyára esik. Néma csend van körülöttem, csak a madarak csicsergése hallatszódik be az ablakon át. Na meg persze az ahogy az ablaknak ütközik némelyik balfasz madár, de az mindegy. Egész éjjel itt ültem a fotelében, és csak néztem ahogy alszik.  Amit én érzek felé az fájdalom, csalódás, szánalom…
Nagy lihegések közt ül fel hirtelen az ágyán. Valószínűleg rosszat álmodott.
- Ó Dakota, a frászt hozod rám. Képzeld valami eszméletlent álmodtam. Rólad és a bátyámról. Az volt az álmomban, hogy a te testedben volt Harry. Tök durva nem? – nézett rám mosolyogva, majd a mosoly egyre jobban fagyott le az arcáról, ahogy engem nézett. Elfordította rólam a fejét, majd a vele szemben lévő szekrénysort pásztázta. – Nem álom volt… ugye? – kérdezte suttogva. Emlékszik… a rohadt életbe emlékszik!
- Nem. – fogtam rövidre a választ. – Miért nem mondtad? – tettem fel a kérdést.
- Szégyelltem magam. – motyogta. Még mindig nem nézett fel rám.
- Szégyellted? És mond Gemma… pont nekem… pont nekem nem mondtad el, a saját öcsédnek, hogy mi is van veled! Hogy mi is történt veled, meg a gyerekkel.
- Ne kiabálj! Felébreszted anyáékat. – csitított.
- Mélységesen csalódtam benned Gemma. Nem gondoltam volna rólad, hogy egy életet képes vagy megölni. Hogy ennyire felelőtlen vagy.  Nem így ismertelek meg. Nem ilyen voltál. – ujjbegyeimmel a szemhéjaimat kezdtem el dörzsölni.  Felálltam, majd elé álltam, de ő ekkor hátra húzódott.
- Ne… ne érj hozzám. Menj távolabb tőlem. – suttogta. Félt. De mitől? Tőlem? Hisz’ az lehetetlen. Lábait mellkasa előtt összehúzta, és fejét térdeire hajtotta. Rossz volt így ránézni.
- Félsz tőlem? – kérdeztem. Megrázta nemlegesen a fejét, majd úgy döntöttem, hogy inkább most egyedül hagyom, így kimentem a szobájából, majd be az enyémbe átmentem. Dakota épp akkor pakolászta össze a csomagjainkat, ezzel jelezve, hogy készen áll a hazaindulásra. Lementünk a nappaliba a csomagokkal együtt, de ekkor bent találtuk édesanyámat a konyhában.
- Jó reggelt. Hát ti? Hogy hogy ilyen korán? – mosolygott.
- Hazamegyünk. Legyél ügyes anyu, vigyázzatok egymásra. – ment oda Dakota hozzá, majd megölelte.
- Jól van kincsem. Szervusz Dakota. – jött oda hozzám, majd megölelt. Kimentünk a felhajtóra, majd az autóból egy utolsó integetés után, elindultunk vissza, Londonba. 

Már egy ideje a nappaliban ülünk, de nem szólunk egymáshoz. Én a magam részéről nagyon remélem, hogy Gemma tartja a száját, és nem mondja el még anyának sem.
- Harry.. hol vetted azt a gyűrűt? – fogta meg a kezem, majd felemelte, és azt kezdte el nézni. Megfogtam az ujjam, és amikor le akartam húzni, az ujjamon maradt. Összeráncoltam a homlokom, és akárhogy feszegettem a gyűrűt, meg sem mozdult. Mintha odaragasztották volna. Bementem a lenti fürdőszobába, majd szappanos vízzel megpróbáltam levenni, de nem jött le.
- Dakota gyere ide! – kiabáltam ki neki, majd hirtelen az ajtóban megjelent. – Nem jön le sehogy sem. – mutattam felé a gyűrűsujjamat .
- Vízzel már próbáltad? – kérdezte. Ez hülye.
- Nem bakker nem azért tiszta víz a kezem. – forgattam meg a szemeim.
- Akkor csak egy lehetőség maradt. – rohant ki valahova, majd pár perc múlva visszajött egy … láncfűrésszel?
- Azzal meg mit akarsz?
- Hát levágjuk a gyűrűt. – pilogott nagyokat. Higgadtan megindultam felé, majd kivettem a kezéből, és visszavittem a garázsba, majd így szóltam:
- Nem. Ennél nagyobb hülyeséget még életemben nem tapasztaltam.
- Pedig ez bejött a láncfűrészes című filmben.  Amúgy én sem gondoltam komolyan. Na de mos komolyan. Honnan vetted? – kérdezte mosolyogva.  Elkezdtem gondolkodni, de semmi nem jutott az eszembe. Azt tudom, hogy már régóta terveztem, hogy megkérem a kezét, meg arra is, hogy a kabátzsebemből vettem elő amikor hazaértem, de hogy hol, vagy hogy mikor vettem, arra egyáltalán nem emlékszem.
- Föld hívja Harryt! – lebegtette meg a kezeit a szemem előtt Dakota.
- Öhm én… nem érzem jól magam. Most inkább felmennék. – kerültem ki, de ekkor a vállaimra tette a kezeimet.
- Baj van Harry? –ráncolta össze a szemöldökét. – Segítsek valamiben? –kérdezte aggódva.
- Nem én inkább most egyedül szeretnék lenni. – erőltettem meg felé egy mosolyt, majd lassan, komótosan felmentem a hálószobába. Leültem az ágyra törökülésben, és az ujjamon lévő gyűrűt kezdtem el vizsgálgatni. Olyan nem lehet, hogy egy gyűrű ne jöjjön le az ujjamról. Lehet, hogy szűket vettem, és ránőtt dakota ujjára. Igen! Hisz’ mi más lenne? Viszont ennek Dakota nem fog örülni, hogy le kell vetetni a gyűrűt egy dokival, ugyanis más lehetőség már nem lehet.  Hogy lehettem ekkora idióta, hogy rajtahagytam az ujjamon?  Ezért tuti, hogy kapok majd a fejemre, de az én hibám, el kell viselnem a következményeket. 

 UI: Bocsánat, hogy rövid lett. Megpróbálom a következőt hosszabbra megírni. Puszi: Sz.G

 

6. Rész Gemma

Dakota

- Harry hova megyünk?
- Anyámékhoz ebédelni, hisz’ neked muszáj volt azt mondanod, hogy igen elmegyünk. – puffogott.
- Igen mert úgy illik! Most mit mondtam volna? Azt, hogy bocs most nem jó mert a kisfiad lelke az én testemben van? Szerintem egyből szívrohamot kapott volna.
- Nem érdekel. – fonta össze a két karját a mellkasa előtt.
- Hisztis picsa. – motyogtam, mire Harry felnevetett és amikor hozzám is eljutott, hogy mit is mondtam, én el elnevettem magam. – Harry egy kicsit vegyél vissza az evésből. El fogok hízni, és úgy már nem fogok kelleni neked. Megtennéd, hogy lemennél majd a konditerembe, amikor visszamegyünk Londonba?
- Még jó, hogy nem! Nem fogom eltűrni, hogy pasik csorgassák rám a nyálukat, miközben futnék a futópadon. Meg éppenséggel azt sem akarom, hogy leszólítsanak, és elkezdjenek velem flörtölgetni, mert félő, hogy nekik mennék. – válaszolta.
- De az engem nem érdekel. Kérlek Harry csinálj valamit a testemmel, mert utálok magamra nézni, főleg így. – kanyarodtam be a felhajtóra Harry szülei háza előtt.
- Nekem van pár ötletem. – nézett rám fehér fogaimat kimutatva. 
- Nem akarok a testemmel dugni bocs.
- Na ne már! Olyan hiányom van már. – nyögött fel.
- Nem Harry! – zártam le a témát, majd kinyitottam a kocsit, de ekkor az ajtó kinyitódott, és Harry édesanyja integetett nekünk.
- Harry nyisd ki Dakotának az ajtót. – mondta. Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam neki a kocsi ajtaját, de ekkor megszólalt.
- Igen Dakota nyisd ki szépen, hisz erre tanított anyuci. – cukkolt. Nem vagyok pasiból, mégis honnan tudjam?
- Jajj Dakota drágám gyönyörű vagy mint mindig. Gyere ide és hagy öleljelek meg. – indult meg Harry felé, mire az arcáról lefagyott a mosoly. Visszaölelte Annet, de aztán hozzám lépett, és jó szorosan megölelgetett. Kellemes vanília illata volt a hajának. Amint beléptünk a házba Gemma bukkant fel a nappaliból jövet, és egyből a nyakamba ugrott, amitől én hátrahőköltem.
- Sziasztok! Jó látni öcsi. – mászott le rólam, majd Harry elé lépett. – Szia Dakota. Jó újra látni csajszi. Ú képzeld, nyílt itt nem rég egy marha jó klubb. El kell jönnöd ma velem. Nincs vita. Na gyere kiválasztunk valami csini rövid rucit.
- Öhm… én inkább kihagynám. Nem szeretem a rövid ruhákat. Sem semmilyen ruhákat. – sandított felém, de én nem néztem vissza rá.
- Harry kicsim megtennéd, hogy segítesz megteríteni? – kérdezte Anne, és én válasz nélkül egyből megindultam a konyha felé. A falak tejeskávé barna színűek voltak, így a bútoroknak megmaradt az eredeti színe, egy kis fényesítő lakkal együtt. Vagy csak chillit banget használt két órával ezelőtt.
A tányérokat kitettem az evőeszközökkel együtt, majd a szalvéták következtek, amiket a poharakba tettem bele. Étteremben így szokták, és nekem így tetszik.
- Ó kicsim de ügyes vagy! Pedig a szalvétát mindig elfelejted kirakni. De ráadásul még ilyen szépen raktad ki… kicsit ellányosodsz. Dakota jó hatással van rád. – örvendezett. Ó Anne, hogy ha te azt tudnád, hogy Dakota milyen jó hatással is van Harryre…
- Köszönöm An… anya. – javítottam ki rögtön magam. Felém fordult a nő, majd a homlokát összeráncolva méregetett engem.
- Minden rendben van kincsem? – kérdezte, majd végig simított a felkaromon.
- Persze minden. Miért? – kérdeztem zavartan.
- Mert azt akartad mondani, hogy Anne. – nézett bele a szemembe, de mintha az övébe egy kis meglepődöttséget véltem volna felfedezni.
- Nyelvbotlás volt anya. – öleltem magamhoz.
Az ebéd csodálatosan telt el, de ami utána következett rá öt órára, az valami felejthetetlen volt.

Harry

Hihetetlen egy nővérem van. Nem gondoltam volna, hogy ennyire erőszakos tud lenni, ha nem az van amit ő akar. Most perpillanat egy kanál vízben meg tudnám folyatni, de hát ez a testvéri szeretet… főleg, hogy Ő Dakotát látja maga előtt.
- Dakota kérlek! Régen nem voltál ilyen! Vedd fel ezt a rucit! Külön neked vettem. – nézett rám nagy boci szemeivel.
- De abban úgy néznék ki mint Mr Bean tangában! És azt nem valami felséges látvány. – borzongtam meg.
- Akkor is felveszed ha bele döglök is. – állt fel, majd szó szerint letépte rólam az ingemet, így egy szál melltartóban voltam előtte. A saját nővérem előtt! Bizarr..

A zene üvölt, én pedig úgy járok mint egy kacsa. A seggemnek feszül az aranyszínű seggszoknya, és egy fekete színű has póló van rajtam. A szám vörösre van kifestve, a körmeim feketékre vannak lakkozva, és a szemhéjam is tiszta fekete. Mint egy prosti, úgy nézek ki. Ennél szebb hasonlatot nem is találhattam volna ki. és, hogy miért járok úgy mint egy kacsa? Azért, mert a törzsem egy kicsit előre hajol, és a fenekem meg ki van nyomva, a melleimmel együtt. Ja és a szám is olyan, mintha egy palsztikai műtétről jöttem volna ki. Röviden ennyi.
- Ahj Dakota úgy hiányzik az életemből egy pasi. – nyögött fel Gemma. – Most el mondok valamit, de Harrynek vagy anyának el ne mond jó? – nézett rám. Hát persze, hogy nem mondom el Harrynek drága nővérkém. Bólintottam. – Teherbe ejtettek, de elmentem abortuszra, csak… annyira fáj, hogy egy kis életet öltem meg… borzasztó érzés. – mondta, én pedig tátott szájjal bámultam rá. Ezt nem hiszem el… jézusom ez.. úristen. – Dakota jól vagy?
- Ki volt az a pasi? Megölöm! Az istenemre esküszöm, hogy megölöm! – álltam fel, majd egyből kezdtem körülnézni ebben a retkes szórakozóhelyben.
- Úgy viselkedsz mint Harry az első pasimnál. Tök furi vagy. Gyere ülj le. – rántott volna vissza, de én durván leszedtem magamról a karját, és dühösen a szemébe néztem. – Dakota mi van veled? Tisztára meg vagy kattanva. Talán a pia…
- Te nekem itt ne pofázzál a piáról Gemma! És kurvára ne Dakotázzál, mert nem vagyok Dakota! Harry vagyok! Kibaszottul Harry vagyok, és mi elmegyünk. – rántottam fel a kanapéról, majd elkezdtem kifele húzni erről a helyről.
- Dakota te részeg vagy! Hogy lehetnél mér Harry? És ne ráncigálj. – rántotta ki a szorításomból a csuklóját, majd megállt a járdán.
- Nem e? Akkor ezt figyeld! kétezer nyolc évében anyánk el akart menni, itt akart hagyni minket, majd rá apánk fél évre ezt megtette helyette. Traumába estél, cigizni, és inni kezdtél, majd amikor ez kiderült, hogy szerekhez is nyúltál, anyánk elküldött rehabra. Két hónapig voltál bent, és én minden nap bejártam hozzád. Amikor kijöttél onnan egyből lett egy pasid, és épp a konyhában készült téged bántani, de én szedtem le rólad. Na ennyi már elég? – emeltem fel a hangomat.
- Ezt Harry mondhatta el neked. – legyintett.
- Oké akkor még valami. Az oldaladnál van egy összevarrt seb, amit az egyik játszótéren szereztél, amikor felmásztál egy műfára, majd leestél onnan. És évekig vágtad magad. Nah? Még mindig nem hiszel nekem? – ordítottam most már az arcába.
- El fogok ájulni. – jelentette be.
- Mi? Most? – kérdeztem, de ekkor elhagyta az ereje, így a karomba hullott. Nagyszerű. Még jó hogy nem hányt le. De ezt nem hiszem el. Éppen most, amikor elkezdek vele ordibálni, és elmondani az eddigi hülyeségeit, neki is rittig ilyenkor kell összeesnie. Minek a pia, ha nem bírja az ember? Jó mondjuk pont én mondom… Megírtam Dakotának, hogy jöjjön el értünk, és amikor megláttam a nagy fekete kocsimat, valamilyen szinten megnyugodtam, de dühösebb is lettem.
- Elmondtam neki. – hajtottam hátra a fejem az ülésben.
- Micsoda? Megőrültél?
- Nyugi… részeg… úgy sem fog emlékezni semmire se. – néztem rá, de ő az útra összpontosított.
Csalódtam… mérhetetlenül csalódtam a nővéremben. Ezt nem gondoltam volna róla, hogy egy ártatlan kis életet képes elvenni…. Utálom ezt mondani, de most bár ne lenne a nővérem, de ezt majd még meg fogom vele beszélni. És amikor józan lesz, majd akkor szedem le még egyszer a fejét… remélhetőleg akkor már a saját testemben.
UI: iratkozz fel, ha tetszett a rész és csatlakozz a facebook csoporthoz is. Jó olvasást! :* Puszi: Sz.G

5. Rész Szűkös helyzetek

Harry

Kezeimet a fejemhez emelem amint felülök az ágyban. Kicsit sokak voltak azok a színesebbnél színesebb koktélok amiket tegnap este bevedeltem a díjátadó után.  Dülöngélve bemegyek a fürdő szobába, és a csapra támaszkodok. Felemeltem a fejem, és feleségem hosszú barna haja,-amibe úgy szeretek szex közben beletúrni- kócos. Ujjaimmal végigszántok a hajtincseken, majd kifújom a levegőt. Megfogom a fogkefémet, majd nyomok rá egy kis fogkrémet, és megmosom a fogaimat, hogy ez a szörnyű szájízem, ami most van, eltűnjön. Amint ezekkel végre végzek bemegyek a gardróbba, majd előkeresem Dakota fehérneműit. Eddig mindig ő készítette ki nekem, hogy melyik nap melyik fehérneműjét vegyem fel, de mivel most én keltem fel hamarabb, így ez a feladat rám hárult. Kihúzom a fehérneműs fiókját, és kiveszek belőle egy bugyit. Hm… szép kis darab. Felhúzom, de amint teljesen felér, egy hatalmasak sikítok.
- Azt a rohadt! – szitkozódtam. Ez a bugyi, iszonyatosan belevág a fenekembe.  Elővettem egy melltartót is, de az meg nagyon szorít. Ilyen nincs! Dakota ezeket hogy éli túl nap mint nap? Felveszek egy pólót, és egy rövid nadrágot. Au! Ez a gatya belevág a valagamba! Szenvedve, de lebotladozok a lépcsőn, és egyenesen a konyhába megyek. A kávés bögréjéből felnéző zöld szempárral nézek farkasszemet, majd egy jóízű mosoly húzódik az arcára.
- Harry kedves, hova készülsz? Talán a sarokra, hogy picsagatya van rajtad, és egy túlméretezett push up melltartó? – fonta fel szemöldökét Dakota.
- Ez a gatya, meg ez a bugyi rohadtul belevág a seggembe. Mintha alulról akarnának ketté vágni. – panaszkodtam.  – Mi az a push up? –kérdeztem.
- Az egy olyan melltartó, ami vagy hatszorosára emeli meg a melleket. Utálom azt hordani, de a bemutatókra jók. Kérdezhetek valamit? – fonta fel az egyik szemöldökét, mire én biccentettem, hogy mondja csak. – Miért mész szétterpesztett lábakkal?
- Azért, hogy szellőzzön a fenekem, mert nem érzem. – válaszoltam, mire felkuncogott. – Kaphatok kávét? –kérdeztem.
- Hát, ha készítesz magadnak, akkor igen. – válaszolta, majd felállt a székéből, és elindult felém.  -  Most te vagy a nő. Csináld meg  a reggelit asszony! -  mondta, majd ledobta magát kicsit sem nőiesen a kanapéra.

Tálcával a kezemben megyek be a nappaliba, ahol Dakota a tévét nézi. Leteszem elé a tálcát, és ő fintorogva néz fel rám. Előrehajol, majd a tál felé hajol, és beleszagol a levegőbe.
- Harry… ez a tej romlott! Te romlott tejjel csináltad meg a műzlit? Nem látod, hogy darabos? – akadt ki. Ja, hogy  amikor a tej darabos az azt jelenti, hogy meg van romolva? Most már ezt is tudom! Homlokát dörzsölve felállt, majd megfordított, és a konyhába vissza vezetett.
- Oké Harry. Akkor most megtanulsz palacsintát készíteni. – kezdett bele.

- Persze már! Szerintem is a legnehezebbel kezdjünk! – emeltem fel a kezeimet drámaian a levegőbe.

Jó ízűen ettük meg az egész hosszúra elnyúlt reggeli készítést. Az biztos, hogy ilyet én egyedül nem fogok készíteni, ugyanis nem egyszer leejtettem a földre, a tökéletesen megsült palacsintát, szóval mindig újat, és újat kellet készíteni.
- Ahhoz képest, hogy amilyen hisztivel indítottál, egész jóra sikerült. – mondta egy falat közt Dakota
- A profik! – mondtam vigyorogva, de ekkor megszólalt a csengő
- Vársz valakit? –kérdezte tőlem Dakota. Megráztam a fejem, majd ő felállt, és az ajtóhoz ment, és kinyitotta azt.
- Lucia szia! – ugrott a nyakába Dakota. Lucia Dakota legjobb barátnője.
- Öhm… szia Harry. – veregette meg a hátamat, de a homlokán a ráncok ott voltak, az értetlenség miatt. Én ezen magamban jót kuncogtam, de amikor eltolta magától Dakotát, felém kezdett el rohanni.
- Szia csajszi. – borult a nyakamba. Na ne… most ez komoly?
- Szia Luc. – néztem segélykérően Dakotára, de ő mutatta, hogy öleljem át.
- Luc? Így ez a félnótás pasid szokott nevezni. – suttogta a fülembe. Félnótás? Azt hittem, hogy Lucia kedvel engem. – Hű bakker! Mi ez a gyűrű rajtad? – kérdezte, majd a fejéhez kapott. – Na ne… ez most komoly? Feleségül mész Harryhez? – kérdezte ámuldozva. – És mikor, és hol, és mikor lesz gyerek?
- Igen… feleségül veszem Dakotát. – szólat fel Dakota.
- Egyenlőre még nem tudjuk, hogy mikor lesz az esküvő.
- Jó tudjátok mit? Majd én elintézem nektek!
- Luci ez igazán kedves, de…- félbe szakított.
- Ó nem, nem Dakota! Én szervezem meg, és kész! Méghozzá júliusban lesz! Oké, akkor én megyek is, és kezdem is az alapokat! Puszcsika Dakota! –adott egy puszit az arcomra. – Szia Harry. – fordult Dakota felé.  Lépett volna ki az ajtón, de ekkor Dakota utána szólt.
- Várj Luc! Ez nem így megy. . jöttek a hangok a bejárati ajtóból.
- Dehogynem Hazz! Bízz bennem. – válaszolta, majd vissza lépett a küszöbön.
- Gyere Dakota, menjünk el vásárolni. – jött oda hozzám, majd felrántott a székből, és kifelé húzott a házból.
- Harry ki tudnál minket dobni a plázánál? Sőt inkább gyere velünk, kell a férfi vélemény. – áll meg, majd Dakotához ment. Huh, de idegesítő ez a nő. Neki tilos energiaitalt innia, mert akkor szerintem még elviselhetetlenebb a pörgése.
- Oké. – mondta Dakota, majd megfogta a slusszkulcsokat, majd bezártuk magunk után a házat, és engem ráncigálva, a fekete kocsimhoz húzott Lucia.

-Dakota ezt fel kell próbálnod! – emelt föl egy lila színű bőr ruhát. Segélykérően Dakota irányába néztem, de ő csak bólintott, hogy csináljam. Megfogtam a ruhát, és bementem vele az egyik próbafülkébe. Amikor felráncigáltam magamra, rájöttem, hogy ebben levegőt sem lehet kapni annyira szűk.  Akárhogy próbáltam levenni magamról, nem sikerült, így már lassan a türelmem határán jártam.
- Valaki segítsen már ki ebből a retkes ruhából! – szólaltam fel idegesen, mire egy eladó rám szólt, hogy halkabban ordibáljak. Dakota segített leoperálni rólam azt a kényelmetlen ruhát, és örültem, hogy végre újra normálisan szívhatom be az oxigént. Egyet biztosra tudok. Luciát a tiltólistára fogom tenni, ha még egy ilyen szart rám mer erőszakolni. 

2 komment után új rész! Ha tetszik a blog íratkozz fel, vagy csatlakozz a csoporton, ami a jobb oldalon található. Puszi nektek: Sz.G :*

4. Rész Terhes vagyok!

Dakota

Rajongók énekelnek velünk együtt, ami egyszerűen fantasztikus érzés. Az aréna tele van, szinte alig van hely a rajongók közt, de ők mégis önfeledtül mozognak a ritmusra.
- Hadd halljalak még egyszer O2! – üvöltöttem bele a mikrofonba. Mostmár tudom, hogy mit érez Harry amikor a színpadon van. Ez a dopping ami bennem van… egyszerűen nem akarok leállni. Imádom Harry hangját, és most enyémek a hangszálai. Leírhatatlan érzés a fiúkkal együtt énekelni, csak az a baj, hogy nem mondhatok nekik erről semmit sem.
- Gyerünk srácok ti jöttök!- kiáltotta Niall.

If only you saw what I can see,
You'd understand why I want you so desperately,
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know,
Oh, oh,
You don't know you're beautiful,
Oh, oh,
That's what makes you beautiful

És ennyi. Életem első koncertjének vége, és az az izgalom is eltűnik, ami mind végig a gyomromban volt. Az öltözőkhöz rohanunk, majd berontok azon, és egyenesen Harry karjai közé borulok. Arcomat megfogja, majd lehúzza a sajátjához, és megcsókol. Édes csókban forrunk össze, de levegő hiányban el kell válnunk.
- Még mindig hülye érzés magamat csókolni. – suttogja a szemembe nézve. Hangosan felkuncogok, majd magamhoz ölelem.
- Sikerült Hazz! El sem hiszem, hogy nem hánytam össze a színpadot. - engedtem ki megkönnyebbülten a levegőt. A srácok lepacsiznak, de én inkább csak vigyorgok rájuk mint a vadalma. Soha nem voltam még ennyire felpörögve. Talán csak akkor, amikor ez az idióta letérdelt elém, és megkérte a kezem, ami természetesen balul sült el, de nem számít, mert itt vagyunk egymásnak. Mosolyom ragadós, mert a körülöttem lévő emberek, akik ránk néznek foguk fehérjét megmutatva mosolyognak vissza ránk.
- Srácok jelenésetek van egy óra múlva egy díjátadón! – rontott be az egyik biztonsági őr, mögötte pedig a stylestok, és a sminkesek. – A párjaitokkal együtt menjetek! – szólalt fel, mielőtt még becsukta volna maga mögött az ajtót. Engem hátulról megtámadott egy személy, és lehúzott egy székbe, majd a tükör elé tolt a székkel együtt. Ugyan így csinálják Harryvel is, aki rémülten fordul hátra. A sminkes elé áll, de ő elkapja a fejét.
- Na azt felejtsed el anyukám! Engem a világ összes pénzéért sem fogsz kisminkelni! – ugrott fel a székéből Harry. Kuncogva néztem fel rá, de ő tőle csak egy dühös tekintetet kaptam vissza. Mutató ujjamat a szám fölé tettem, majd úgy néztem rá. Farkas szemet nézett az előtte álló csajszival, aki az alapozós ecsetet felé tartotta.
- Dakota legyél oly szíves, és tedd vissza a valagadat a székbe, vagy oda foglak kikötözni!- fenyegette a csaj. Harry háta mögé nézett, majd a fejével biccentett egyet jobbra, és két nagy pasi jelent meg Harry mögött.
- Úgy sem mered! – mutatott Harry a mutatóujjával a csajszi felé.
- Fogadunk? – húzta fel az egyik szemöldökét, majd Harryt az egyik leültette a székre, s másik meg lefogta a kezeit, hogy ne tudjon kapálózni. A lány elé állt, majd az arcát az ujjai közé vette, hogy még azt se tudja mozgatni, és amilyen gyorsan csak tudta, szétkente rajta az alapozót.
- Oké ennyi elég lesz! – szólat fel Harry, de ahogyan a csaj ránézett egyből elhallgatott, és már rákényszerült arra, hogy hagyja magát. Engem felöltöztettek, egy elegáns fekete fehér szmokingba, megcsinálták a hajam, és késznek nyilvánítottak. Hát igen… a pasiknak könnyű. Elég egy csibészes mosoly, és lányok már olvadnak is.
Amint Harry készen lett, felállították, majd bevitték őt az egyik öltöző szobába. A stylest csaj becsukta maga mögött az ajtót, én pedig a többiekre figyeltem… volna, ha nem jönnek ki onnan elmebeteg hangok!
- De persze majd egy csöcsvillantós izét fogok felvenni! Tedd le az! Farmerben megyek, engem nem érdekel! – nyitódott ki az ajtó, de az vissza is csapódott gyorsan mielőtt Harry kiléphetett volna rajta. – Nem! Azt sem veszem fel! Kint van a hasam, sőt még ha jobban megnézed, félig a seggem is! – megint nyílt volna az ajtó, de az visszacsapódott.
- Haver mi van a csajoddal? – kérdezte Louis a vállamra téve a kezét.
- Kicsit hisztis. – válaszoltam a nyilvánvalót.
- Kicsit? – vagy négy oktávval emelkedett meg Louis hangja, én meg azt hittem, hogy megsüketülök. Nem elég a saját sipítozós hangomat elviselnem, még Louis is azt akarja, hogy süket legyek. Harry botladozott ki egy fekete csillogós ruhában. A mellemet próbálta eltűntetni, de sehogy sem sikerült neki.
- Hallod, nagyon szoros itt a mellemnél. – mutatott rá. Két ujjamat a orrnyergemre szorítottam, majd úgy masszíroztam azt. Mély levegőt vettem, majd kifújtam azt, és amikor megfordultam, a srácok tátott szájjal meredtek a testemet birtokló srácra.
- Inkább… ne mondjatok semmit. Dakota gyere! – szóltam Harrynek. Körülnézett a szobában, mintha keresne valamit.
- Jah, hogy én! Bocsi.
- Dakota… szívem… jól vagy? Mintha nem a régi lennél. – tette vállaira Elenaor a kezét. Nagy szemekkel nézett rá Harry Elenaorra, majd rám tekintett afféle segítség képen. Észrevétlenül megrántottam a vállam.
- Csak… csak.. hát terhes vagyok. – amint kiejtette Harry ezeket a szavakat a száján, bennem az ütő is meg állt. Jézus istenem…
- Micsoda? – kapott észbe először Liam.
- Ezt majd még megbeszéljük srácok. Gyere Dakota.
- Nem várj! Most beszéljük meg! Te normális vagy Harry? – jött közel hozzám Liam.
- Azt mondtam, hogy megyünk Dakota! – dühös vagyok. Rettentően dühös! Kirángattam Harryt Elenaor kezei közül, majd a karjánál fogva ráncigáltam ki a szobából. Magam után húztam egy személyzeti mosdóba, majd belöktem oda, és magam mögött becsuktam az ajtót.
- Dakota normális vagy? Ez fájt! – dörzsölte a felkarját.
- Terhes? Komolyan? Te nem gondolkodsz mielőtt bármit is kimondasz? – förmedtem rá.
- Hát, de nem ilyenek a terhes nők? Szerintem ez illett oda a legjobban.
- Nem Harry nem ilyenek! És csodálkozni fognak, hogy miért nem nő a hasad! Komolyan Harry… ez nagyon felelőtlen megnyilvánulás volt. – csóváltam a fejem.
- Akkor csináljunk gyereket! – szólalt fel egy kis idő után Harry, de úgy, mintha Ő jött volna rá a rák ellenszerére. Büszkén.
- Tudod mit? Inkább a mai nap folyamán meg se szólalj. – mondtam neki, majd megfogtam a kezét, és visszavezettem a többiekhez.
- Indulhatunk? –kérdezte Paul. Legalább neki tudom a nevét. Mindannyian bólintottunk, majd kivezettek minket az utcára.
- Harry Dakota egy képet! – hallottam meg egy hangot, majd megfordultam, és belemosolyogtam a kamerába. Integettem a rajongóknak, majd átkaroltam Dakota derekát, és úgy mentünk tovább az autókhoz. Mindenki külön-külön autóba ült be, majd úgy mentünk tovább az affter parytra. Bárcsak vége lenne ennek a napnak, de még csak most kezdődik. 

Kommentek után új rész! Csatlakozzatok a fb csoporthoz, ami jobb oldalon található meg, és íratkozzatok fel, de persze csak akkor, ha van kedvetek. Jó olvasást drágák! Puszi: Sz.G 
UI: Nagyon szépen köszönöm a munkát Taylornak, aki a fejlécet, és a designet készítette. puszi neketd :*

3. Rész. Hisztis nap.

Dakota

A nappaliban ülve bámulunk kifele a fejünkből, és Harry végre felfogta, hogy  nem vagyok hajlandó hozzá szólni. Nagyon mérges vagyok rá. Egyrészt azért, mert benne leszek az újságban, mint Harry megőrült, vagy erőszakos barátnője. Már csak napok kérdése, amíg a cikk megjelenik.
Telefoncsörgésre leszünk figyelmesek, majd Harry feláll, és megnézi, hogy ki az.
- Felvegyem? –kérdezte.
- Ki az? –kérdeztem unottan.
- Anyám. Kérlek beszélj vele! Kicsit már hiányzik a hangja. – nyafogott. Nagyot sóhajtottam, majd oda mentem hozzá, és elvettem tőle a telefont. Elhúztam a kis zöld gombot, majd beleszóltam.
- Szia anya! –szóltam bele.
- Szia kicsikém. Hogy vagy? Megvagytok?
- Persze anyu, minden a legnagyobb rendben. – színleltem a jókedvet.
- Mi van veled? Most olyan jókedvűnek tűnsz. Olyan másnak. – kérdezte csilingelő hangon.
- Semmisem. Megvagyok, élek és virulok.
- Ezt örömmel hallom. És Dakota? Ő is jól van? – szívemet melengeti ez a kérdés. Mindig nagyon kedveltem Annet, de most még jobban.
- Most egy kicsit a hisztis korszakát éli. – sóhajtottam. Harry mellettem megforgatta a szemeit, majd durcás képet vágott.
- Értem. Ugye minden rendben van köztetek? –kérdezte aggódva.
- Persze. Minden a legnagyobb rendben.
- Ennek nagyon örülök.  Nincs kedvetek valamikor eljönni hozzánk egy ebédre? –kérdezte izgatottan. Kétségbe esetten néztem Harryre, és ő megrázta nemlegesen a fejét.
- Persze szívesen. – válaszoltam, mire Harry a homlokára csapott.
- Rendben kicsim. Akkor majd egyeztetünk, hogy mikor, de én most megyek, mert apátok betegeskedik. Vigyázzatok magatokra. Szeretlek.
- Én is szeretlek anyu. – köszöntem el én is, és a beszélgetés befejeződött.
- Most ezt miért kellett? –kérdezte Harry feszülten.
- Mert most csak nem leszek olyan bunkó, hogy elutasítsam anyukádat. – tártam szét a karjaimat, amikor jött egy üzenet.

Gyere be próbára a stúdióba kettőre. Louis. – olvastam fel hangosan Lou üzenetét.

- Akkor bemész a próbára. 

- De Harry én nem tudom a dalaitokat! – mondtam neki megszeppenve.
- Márpedig muszáj bemenned. Hány óra? –kérdezte, majd felnéztem az órára.
- Egy óra ötvenöt perc. – rántottam meg a vállam. Ránéztem a tv-re, de mintha össze beszéltünk volna, egyszerre néztünk egymásra,  majd ugyan így pattantunk fel, és rohantunk ki a garázsba.

A kengyelfutó gyalogkakukkot megszégyenítve futottam fel a lépcsőkön, hogy az épület tetejére érjek, ahol a stúdió van.  Szinte az ajtón beesve rohantam oda a srácokhoz, de előtte lepakoltam a cuccaim. Az idefele út alatt nagyjából megjegyeztem két számukat, a Best song evert, és a Fool’s gold-ot.  Harry mindvégig mögöttem jött, de valahol, valamelyik emeletnél lehagytam, így ő csak pár percre utánam érkezett meg a stúdióba.
- Szia Dakota! - Indult meg felém, amikor én majdnem kitártam a karom, hogy megöleljem, de rájöttem, hogy nem nekem szánta az ölelést, hanem Harrynek. Szorosan, és barátságosan megölelte, majd a többi fiú is ugyan ezt megcsinálta vele.
- Szevasz Harry. – tartotta elém a mancsát Liam. Ez most mit akarhat? – Miért nem pacsizunk? –kérdezte. Felemeltem a kezem, majd belecsaptam a tenyerébe, ám ő még ilyen meg olyan kézmozdulatokkal folytatta volna tovább. Összeráncolt homlokkal nézett rám, és úgy fürkészett.
- Elfelejtetted a pacsizásunkat? – kérdezte szomorúan.
- Nem, csak… hát nem tudom. – félrebiccentette a fejét, majd állát dörzsölve nézett engem, majd megrántotta a vállát, és oda ment Harryhez.
Beállt mindenki egy-egy mikrofon mögé, köztük én is, és egyből egy olyan számmal kezdtük, amit nem ismerek.
- Harry te jössz! – szólt a hangszigetelt ablak mögül a pasi. Kínosan elhúztam a számat, majd erőt vettem magamon és megszólaltam.
- Nem érzem jól magam. - hazudtam
- Nekem is meg vannak a magam problémái elhiheted, de ennek ellenére én itt vagyok, és csinálom. Szedd össze magadat, de marha gyorsan, és haladjunk. Nem érek rá egész nap. – mondta a pasi. Bunkó!  - Zayn add oda neki a szövegeket! – parancsolta Zaynnek, mire Ő megforgatta a szemeit, és ide adta a papírokat.  – Jó akkor még egyszer  Happylit.            - mondta, majd felcsendültek az első dallamok.

-Mi van veled Harry? – tette rá a vállamra Louis a kezét.
- Nem tudom… fáradt vagyok. – rántottam meg a vállam.
- Mi van este Dakota kimerített? – vigyorgott rám.
- Nem. – ráztam meg a fejem. Vigyorogva nézett rám, és én viszonoztam ezt a gesztust.
- Olyan furcsa vagy Hazz. Baj van? –kérdezte.
- Jajj hagyjatok már ezzel! Nem, nincsen semmi baj!
- Jól van na! Én csak kérdeztem! Nem kell egyből leharapni a fejemet! – emelte a magasba a kezeit.
- Jó bocs. Nem úgy értettem. Mindegy hagyjuk. – álltam fel, majd az egyik ablakhoz mentem, kinyitottam azt, és megtámaszkodtam az ablakpárkányon. Kell a friss levegő, mert majd szét robbanok. Nem tudom, hogy mi van most velem, de egyszerűen úgy érzem, hogy szét akarok szakadni. Mintha belül most lenne a harmadik világháború. Pedig most nem is nekem van meg! Tényleg! Harry egyáltalán tudja, hogy mindig cserélni kell? Két kar fonódik a derekam köré, majd a hátamba puszil.
- Ne haragudj rám… nem kellett volna ordibálnom, és a strandon nekimennem a srácnak. Habár Ő megérdemelte, de az én feleségemhez ne nyúljon senki se! – mondta vigyorogva, majd egy csókot lehelt a számra. Amikor elengedtem, és megfordult a srácok tátott szájjal néztek ránk. Bassza meg mit halhattak ebből?!
- Te eljegyezted Dakotát? – kérdezte lesokkolva Liam. Megkönnyebbülten engedtem ki a levegőt, és néztem rá a fiúkra.
- Igen. – mosolyogtam rá. Harry felnézett rám, majd elvigyorodott.
- Soha sem hittem volna, hogy ennyire komoly köztetek. – mondta Niall. Kicsit összeráncoltam a homlokomat, és úgy döntöttem, hogy ezt a megjegyzést elengedtem a fülem mellett.
- Gratulálok srácok! Habár én is bevallom, hogy nem gondoltam volna, hogy ti leszek az elsők, akik a bandából összeházasodnak. Én Louisra és El-re tippeltem volna. – mosolygott Liam.
- Köszönjük. – mosolygott rájuk Harry. Egy nagy ölelésben részesítettek minket, majd innentől egy kicsit jobb hangulatban folytattuk tovább a próbát. 

Elnézést, hogy most nem olyanra sikerült mint az előzőek, de a következőt megpróbálom sokkal érdekesebbre írni. Puszi Sz.G 

2. Rész Még ma hazamegyünk!

Dakota

Reggeli után vissza mentünk a hotelszobánkba, és ott gondolkoztunk tovább azon, hogy mit kéne csinálni, majd abban egyeztünk meg, hogy  lemegyünk a tengerpartra, de itt meg is állt az a heves készülődés amikor kijelentettem:
- Márpedig akkor is fel kell venned ezt a fürdőruhát!
- Nem vagyok hajlandó felvenni, mert rózsaszínű! Ráadásul pink, és nem hagyom, hogy a mennyasszonyomnak a testét nézegessék! –mutatott végig a testemen.
- Más fürdőruhám pedig nincs, márpedig ha én bele tudtam ebbe a fürdőgatyába tuszkolnia töködet, akkor te is felveszed azokat a darabokat! – mutattam az ágyon lévő fürdőruhámra.

A lift ajtaja becsukódik előttünk, és nézem férjem duzzogó arcát. Monica tényleg jól mondta. Jól áll nekem az a fürdő ruha ami a testemen van.
- Amúgy volt még egy fürdőruhám, ami fekete színű volt. – mondtam neki, amikor kiléptünk a liftből. Mellettem hirtelen megtorpant, majd a bal karomat visszarántotta, így kicsit megdőltem, de gyorsan visszanyertem az egyensúlyomat. Fölé magasodva néztem le rá. Jó érzés volt, hogy most én vagyok fölényben vele ellentétben.
- Szórakozol velem? – sziszegte a fogai közt.
- Nem…- húztam el a e szót. Ujjainkat egybefontam, és úgy mentünk  ki a hatalmas, és luxus épületből a partra. Könnyen találtunk két szabad helyet, ahova letettük a cuccainkat.
- Elmegyek hozok valamit inni. – álltam fel, majd az egyik bárhoz mentem, és rendeltem két gyümölcsös koktélt. Amint készen lett kifizettem, majd visszafele indultam, de éppen egy elég érdekes beszélgetésbe cseppentem bele.
- Szia cica egyedül vagy? – kérdezte egy izomagy.
- Nem, úgyhogy húzz el. – mondta mogorván Harry.
- Uh, hogy karmol is a cica. – incselkedett vele tovább a srác.
- Mit nem értesz abból, hogy húzz el? – mondta a kelleténél hangosabban Harry.
- Ne már cicus… gyere játszadozzunk egyet. – nyújtotta a srác a kezét Harrynek, aki legnagyobb meglepetésemre elfogadta a felkínált kezet. Kecsesen felállt, már amennyire tőle telhetett, de ekkor egy ügyes mozdulattal a földre terítette. Oda mentem hozzá, mert ez az eszement nem gondolkozott előre. Itt vannak a paparazzik. Letettem az italokat az egyik asztalra, majd oda mentem a testem birtokosához, és lefogtam.
- Dakota engedj! –ordította Harry. A kezemet a szájára tettem, hogy még egyszer ne mondja ki a nevemet. Lefogtam őt, és most szerencsésnek éreztem magam, mert erősnek éreztem magam.  Erősebb voltam nála, ami így az előnyömre vált most kivételesen. Egyik kezemben őt fogtam, a másikban pedig a cuccainkat, és visszavittem a hotel területére. A vállamon ahogy rúg-kapálódzott nagyon idegesítő volt, és mivel a medence mellettünk volt, így beledobtam, hogy lehűtse magát.  Köhögve jött fel a felszínre, de nem foglalkoztam vele. Fölmentem a hotelszobánkba, majd a ruháiból magamra kaptam egy trikót, és egy rövid gatyát, meg egy converse cipőt. Nyugodtan, és zavartalanul hátra dőltem az ágyban, majd a kedvenc könyvemet kezdtem el olvasgatni.
A könyvre való koncentrálásomat az ajtó hangos becsapódása zavarta meg, és az én dühös tekintetemmel néztem farkas szemet. Ártatlanul rá mosolyogtam, de az arca rezzenéstelen volt.
- Haragszol rám? –kérdeztem és egyben a szende szüzet játszottam.
- Igen! Igen, mégpedig nem is kicsit! Először hagyod, hogy az a buzi gyerek rám másszon, aztán meg csak úgy megfogsz, és beledobsz a hideg medencébe, amitől a szívem is megállhatott volna!
- De nem állt meg..- suttogtam.  – És azt a srác meg nem buzi, mert azt hitte, hogy csaj vagy! –keltem egyből a srác védelmére.
- Persze, és még őt véded!
- Tehetek arról, hogy jól nézek ki? – akadtam ki, mire Ő összeráncolta a homlokát. Na jó, ez egy kicsit nagyképűen hangzott. „Kicsit”
- Mindegy, elegem van! Még ma hazamegyünk! – mondta Harry, és a szekrényhez ment, majd abból elő vette a bőröndöket. – A fene egye meg! Rajta leszek azon a rohadt címlapon, mint Harry meg gógyult barátnője! – morogta.
- Mennyasszonya. – javítottam ki. Hát, de most nem azért, de szerintem marhára nem mindegy, hogy most csak úgy simán a barátnője, vagy a mennyasszonya! Berontott a fürdőszobába, mert el akarta pakolni az ő borotválkozós dolgait, de legnagyobb meglepetésemre felsikoltott. Ledobtam a könyvet az ágyra, és megnéztem, hogy mi is a problémája!
- Dakota én vérzek! – mutatta fel a kezeit.
- A karodnál?
- Nem! Épp át akartam volna venni a fürdő bugyit egy normálisra, mire az tiszta vér volt! – úgy nézett rám, és olyan rémülettel, mintha mögöttem állt volna a kaszás, és épp Őt fenyegette volna a halál.
- Te menstruálsz. – állapítottam meg mosolyogva.
- Mi? Fúj! Állítsd el!- nézett rám rémülten.
- Ez majd magától elmúlik. De tessék. – kutakodtam a táskámban, és amikor megtaláltam a megfelelő kis dolgot felé nyújtottam.
- Ezt most vegyem be a számba, vagy mi? – kérdezte homlokát ráncolva.
- Nem dehogy! Ez tampon. Dugd fel magadnak, így nem lesz véres a bugyid. – mondtam, majd kimentem a fürdőből.
- Meddig kell feldugni? –kérdezte kiabálva. Nah, mit gondolhatnak vajon a szomszédok…
- Hát dugd fel mélyre! – kiáltottam vissza, Harry férfias hangján. Maga után becsukva az ajtót kijött a fürdőszobából, majd én következtem. Legalább van még egy kis örömöm! Nem nekem kell a hasi görcsöket eltűrnöm, hanem neki, de persze nem kívánom, hogy görcsöljön, de azért jó lenne, ha megérezné, hogy mi min is megyünk keresztül.

Már a cuccainkkal együtt várjuk, hogy leérjen a lift a földszintre, ahol egy fekete audi vár ránk, hogy kivihessen minket a reptérre. A recepciós hölgy próbált velem flörtölni, de én belülről nagyon jól elszórakoztam, hiszen nem tudja, hogy az igazi Harry az én testemben van bezárva.  Elköszöntünk tőle, de amikor kiléptünk az ajtón, rengeteg riporter rohamozott meg minket, és idegesítő kérdésekkel bombáztak engem, de Harrynél is próbálkoztak, hogy miért támadt rá a srácra. Kedvesen mosolyogva integettem a rajongóknak, de a biztonsági őrök a segítségünkre  siettek, így át tudtunk törni a nagy tömegen. Igen, ez a szexi arc tehet róla, ami az enyém. Vagyis a Harryé, de én birtoklom a szívét, mindenhogy.

Az autóban folyamatosan fészkelődött, de amikor már a repülőn is ezt csinálta, muszáj voltam rákérdezni, mert már hihetetlenül idegesített.
- Miért nem tudsz nyugton maradni? Kukac van a seggedben, vagy mi? –kérdeztem idegesen.
- Mert kicseszettül kényelmetlen a tampon. – fészkelődött tovább.
- Levetted róla a fóliát? –kérdeztem.
- Volt rajta fólia? – kérdezte, mire a kezemet a homlokhoz csaptam, és aztán elkezdtem azt simogatni. Ilyen hülye egy ember nincs még egy földön.
- Azt le kell venni róla Harry. – mondtam, és végig simítottam az arcomon, majd a szemeimet dörzsöltem.
- Hoppá… van még egy? – kérdezte. Levettem a felettem lévő kis tartóról a táskámat, és kivettem belőle, de ezúttal egy sima betétet. Ezt, már csak nem ronthatja el. Fölállt, majd kiment a mosdóba, de pár perc múlva hangos kiabálások jöttek ki onnan.
- Harry mit csináljak a tamponnal? – ordította ki a mosdóból. Székemben lejjebb húzódtam, mert éreztem magamon a tekinteteket. Miért pont én? Kijött a wc-ből, majd leült mellém, és úgy nézett rám.
- Miért nem válaszoltál? – kérdezte.
- Kiordibáltál a wc-ből azzal az indokkal, hogy mit csinálj a használt tamponoddal... szerinted miért nem válaszoltam? – kérdeztem cinikusan.
- Juj bocsi…
- Hova tetted? –kérdeztem.
- Becsomagoltam a egy wc papírba és lehúztam a wc-n. – rántotta meg a vállát. Ez nem normális!
- Te szerencsétlen! És, ha eldugul? – emeltem meg egy kicsit a hangomat, mire mellénk érkezett egy stewardess.
- Elnézést, de kérem beszéljenek halkabban, mert zavarják a többi utas társukat. – mondta a hölgy, és mi bólintottunk, azzal az ürüggyel, hogy megértettük.  Elővettem a könyvemet, mert nem vagyok most hajlandó Harryvel beszélni. Mikor lesz már ennek a napnak vége? És a legjobb kérdés, mikor lesz mindennek vége?