3. Rész. Hisztis nap.

Dakota

A nappaliban ülve bámulunk kifele a fejünkből, és Harry végre felfogta, hogy  nem vagyok hajlandó hozzá szólni. Nagyon mérges vagyok rá. Egyrészt azért, mert benne leszek az újságban, mint Harry megőrült, vagy erőszakos barátnője. Már csak napok kérdése, amíg a cikk megjelenik.
Telefoncsörgésre leszünk figyelmesek, majd Harry feláll, és megnézi, hogy ki az.
- Felvegyem? –kérdezte.
- Ki az? –kérdeztem unottan.
- Anyám. Kérlek beszélj vele! Kicsit már hiányzik a hangja. – nyafogott. Nagyot sóhajtottam, majd oda mentem hozzá, és elvettem tőle a telefont. Elhúztam a kis zöld gombot, majd beleszóltam.
- Szia anya! –szóltam bele.
- Szia kicsikém. Hogy vagy? Megvagytok?
- Persze anyu, minden a legnagyobb rendben. – színleltem a jókedvet.
- Mi van veled? Most olyan jókedvűnek tűnsz. Olyan másnak. – kérdezte csilingelő hangon.
- Semmisem. Megvagyok, élek és virulok.
- Ezt örömmel hallom. És Dakota? Ő is jól van? – szívemet melengeti ez a kérdés. Mindig nagyon kedveltem Annet, de most még jobban.
- Most egy kicsit a hisztis korszakát éli. – sóhajtottam. Harry mellettem megforgatta a szemeit, majd durcás képet vágott.
- Értem. Ugye minden rendben van köztetek? –kérdezte aggódva.
- Persze. Minden a legnagyobb rendben.
- Ennek nagyon örülök.  Nincs kedvetek valamikor eljönni hozzánk egy ebédre? –kérdezte izgatottan. Kétségbe esetten néztem Harryre, és ő megrázta nemlegesen a fejét.
- Persze szívesen. – válaszoltam, mire Harry a homlokára csapott.
- Rendben kicsim. Akkor majd egyeztetünk, hogy mikor, de én most megyek, mert apátok betegeskedik. Vigyázzatok magatokra. Szeretlek.
- Én is szeretlek anyu. – köszöntem el én is, és a beszélgetés befejeződött.
- Most ezt miért kellett? –kérdezte Harry feszülten.
- Mert most csak nem leszek olyan bunkó, hogy elutasítsam anyukádat. – tártam szét a karjaimat, amikor jött egy üzenet.

Gyere be próbára a stúdióba kettőre. Louis. – olvastam fel hangosan Lou üzenetét.

- Akkor bemész a próbára. 

- De Harry én nem tudom a dalaitokat! – mondtam neki megszeppenve.
- Márpedig muszáj bemenned. Hány óra? –kérdezte, majd felnéztem az órára.
- Egy óra ötvenöt perc. – rántottam meg a vállam. Ránéztem a tv-re, de mintha össze beszéltünk volna, egyszerre néztünk egymásra,  majd ugyan így pattantunk fel, és rohantunk ki a garázsba.

A kengyelfutó gyalogkakukkot megszégyenítve futottam fel a lépcsőkön, hogy az épület tetejére érjek, ahol a stúdió van.  Szinte az ajtón beesve rohantam oda a srácokhoz, de előtte lepakoltam a cuccaim. Az idefele út alatt nagyjából megjegyeztem két számukat, a Best song evert, és a Fool’s gold-ot.  Harry mindvégig mögöttem jött, de valahol, valamelyik emeletnél lehagytam, így ő csak pár percre utánam érkezett meg a stúdióba.
- Szia Dakota! - Indult meg felém, amikor én majdnem kitártam a karom, hogy megöleljem, de rájöttem, hogy nem nekem szánta az ölelést, hanem Harrynek. Szorosan, és barátságosan megölelte, majd a többi fiú is ugyan ezt megcsinálta vele.
- Szevasz Harry. – tartotta elém a mancsát Liam. Ez most mit akarhat? – Miért nem pacsizunk? –kérdezte. Felemeltem a kezem, majd belecsaptam a tenyerébe, ám ő még ilyen meg olyan kézmozdulatokkal folytatta volna tovább. Összeráncolt homlokkal nézett rám, és úgy fürkészett.
- Elfelejtetted a pacsizásunkat? – kérdezte szomorúan.
- Nem, csak… hát nem tudom. – félrebiccentette a fejét, majd állát dörzsölve nézett engem, majd megrántotta a vállát, és oda ment Harryhez.
Beállt mindenki egy-egy mikrofon mögé, köztük én is, és egyből egy olyan számmal kezdtük, amit nem ismerek.
- Harry te jössz! – szólt a hangszigetelt ablak mögül a pasi. Kínosan elhúztam a számat, majd erőt vettem magamon és megszólaltam.
- Nem érzem jól magam. - hazudtam
- Nekem is meg vannak a magam problémái elhiheted, de ennek ellenére én itt vagyok, és csinálom. Szedd össze magadat, de marha gyorsan, és haladjunk. Nem érek rá egész nap. – mondta a pasi. Bunkó!  - Zayn add oda neki a szövegeket! – parancsolta Zaynnek, mire Ő megforgatta a szemeit, és ide adta a papírokat.  – Jó akkor még egyszer  Happylit.            - mondta, majd felcsendültek az első dallamok.

-Mi van veled Harry? – tette rá a vállamra Louis a kezét.
- Nem tudom… fáradt vagyok. – rántottam meg a vállam.
- Mi van este Dakota kimerített? – vigyorgott rám.
- Nem. – ráztam meg a fejem. Vigyorogva nézett rám, és én viszonoztam ezt a gesztust.
- Olyan furcsa vagy Hazz. Baj van? –kérdezte.
- Jajj hagyjatok már ezzel! Nem, nincsen semmi baj!
- Jól van na! Én csak kérdeztem! Nem kell egyből leharapni a fejemet! – emelte a magasba a kezeit.
- Jó bocs. Nem úgy értettem. Mindegy hagyjuk. – álltam fel, majd az egyik ablakhoz mentem, kinyitottam azt, és megtámaszkodtam az ablakpárkányon. Kell a friss levegő, mert majd szét robbanok. Nem tudom, hogy mi van most velem, de egyszerűen úgy érzem, hogy szét akarok szakadni. Mintha belül most lenne a harmadik világháború. Pedig most nem is nekem van meg! Tényleg! Harry egyáltalán tudja, hogy mindig cserélni kell? Két kar fonódik a derekam köré, majd a hátamba puszil.
- Ne haragudj rám… nem kellett volna ordibálnom, és a strandon nekimennem a srácnak. Habár Ő megérdemelte, de az én feleségemhez ne nyúljon senki se! – mondta vigyorogva, majd egy csókot lehelt a számra. Amikor elengedtem, és megfordult a srácok tátott szájjal néztek ránk. Bassza meg mit halhattak ebből?!
- Te eljegyezted Dakotát? – kérdezte lesokkolva Liam. Megkönnyebbülten engedtem ki a levegőt, és néztem rá a fiúkra.
- Igen. – mosolyogtam rá. Harry felnézett rám, majd elvigyorodott.
- Soha sem hittem volna, hogy ennyire komoly köztetek. – mondta Niall. Kicsit összeráncoltam a homlokomat, és úgy döntöttem, hogy ezt a megjegyzést elengedtem a fülem mellett.
- Gratulálok srácok! Habár én is bevallom, hogy nem gondoltam volna, hogy ti leszek az elsők, akik a bandából összeházasodnak. Én Louisra és El-re tippeltem volna. – mosolygott Liam.
- Köszönjük. – mosolygott rájuk Harry. Egy nagy ölelésben részesítettek minket, majd innentől egy kicsit jobb hangulatban folytattuk tovább a próbát. 

Elnézést, hogy most nem olyanra sikerült mint az előzőek, de a következőt megpróbálom sokkal érdekesebbre írni. Puszi Sz.G