4. Rész Terhes vagyok!

Dakota

Rajongók énekelnek velünk együtt, ami egyszerűen fantasztikus érzés. Az aréna tele van, szinte alig van hely a rajongók közt, de ők mégis önfeledtül mozognak a ritmusra.
- Hadd halljalak még egyszer O2! – üvöltöttem bele a mikrofonba. Mostmár tudom, hogy mit érez Harry amikor a színpadon van. Ez a dopping ami bennem van… egyszerűen nem akarok leállni. Imádom Harry hangját, és most enyémek a hangszálai. Leírhatatlan érzés a fiúkkal együtt énekelni, csak az a baj, hogy nem mondhatok nekik erről semmit sem.
- Gyerünk srácok ti jöttök!- kiáltotta Niall.

If only you saw what I can see,
You'd understand why I want you so desperately,
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know,
Oh, oh,
You don't know you're beautiful,
Oh, oh,
That's what makes you beautiful

És ennyi. Életem első koncertjének vége, és az az izgalom is eltűnik, ami mind végig a gyomromban volt. Az öltözőkhöz rohanunk, majd berontok azon, és egyenesen Harry karjai közé borulok. Arcomat megfogja, majd lehúzza a sajátjához, és megcsókol. Édes csókban forrunk össze, de levegő hiányban el kell válnunk.
- Még mindig hülye érzés magamat csókolni. – suttogja a szemembe nézve. Hangosan felkuncogok, majd magamhoz ölelem.
- Sikerült Hazz! El sem hiszem, hogy nem hánytam össze a színpadot. - engedtem ki megkönnyebbülten a levegőt. A srácok lepacsiznak, de én inkább csak vigyorgok rájuk mint a vadalma. Soha nem voltam még ennyire felpörögve. Talán csak akkor, amikor ez az idióta letérdelt elém, és megkérte a kezem, ami természetesen balul sült el, de nem számít, mert itt vagyunk egymásnak. Mosolyom ragadós, mert a körülöttem lévő emberek, akik ránk néznek foguk fehérjét megmutatva mosolyognak vissza ránk.
- Srácok jelenésetek van egy óra múlva egy díjátadón! – rontott be az egyik biztonsági őr, mögötte pedig a stylestok, és a sminkesek. – A párjaitokkal együtt menjetek! – szólalt fel, mielőtt még becsukta volna maga mögött az ajtót. Engem hátulról megtámadott egy személy, és lehúzott egy székbe, majd a tükör elé tolt a székkel együtt. Ugyan így csinálják Harryvel is, aki rémülten fordul hátra. A sminkes elé áll, de ő elkapja a fejét.
- Na azt felejtsed el anyukám! Engem a világ összes pénzéért sem fogsz kisminkelni! – ugrott fel a székéből Harry. Kuncogva néztem fel rá, de ő tőle csak egy dühös tekintetet kaptam vissza. Mutató ujjamat a szám fölé tettem, majd úgy néztem rá. Farkas szemet nézett az előtte álló csajszival, aki az alapozós ecsetet felé tartotta.
- Dakota legyél oly szíves, és tedd vissza a valagadat a székbe, vagy oda foglak kikötözni!- fenyegette a csaj. Harry háta mögé nézett, majd a fejével biccentett egyet jobbra, és két nagy pasi jelent meg Harry mögött.
- Úgy sem mered! – mutatott Harry a mutatóujjával a csajszi felé.
- Fogadunk? – húzta fel az egyik szemöldökét, majd Harryt az egyik leültette a székre, s másik meg lefogta a kezeit, hogy ne tudjon kapálózni. A lány elé állt, majd az arcát az ujjai közé vette, hogy még azt se tudja mozgatni, és amilyen gyorsan csak tudta, szétkente rajta az alapozót.
- Oké ennyi elég lesz! – szólat fel Harry, de ahogyan a csaj ránézett egyből elhallgatott, és már rákényszerült arra, hogy hagyja magát. Engem felöltöztettek, egy elegáns fekete fehér szmokingba, megcsinálták a hajam, és késznek nyilvánítottak. Hát igen… a pasiknak könnyű. Elég egy csibészes mosoly, és lányok már olvadnak is.
Amint Harry készen lett, felállították, majd bevitték őt az egyik öltöző szobába. A stylest csaj becsukta maga mögött az ajtót, én pedig a többiekre figyeltem… volna, ha nem jönnek ki onnan elmebeteg hangok!
- De persze majd egy csöcsvillantós izét fogok felvenni! Tedd le az! Farmerben megyek, engem nem érdekel! – nyitódott ki az ajtó, de az vissza is csapódott gyorsan mielőtt Harry kiléphetett volna rajta. – Nem! Azt sem veszem fel! Kint van a hasam, sőt még ha jobban megnézed, félig a seggem is! – megint nyílt volna az ajtó, de az visszacsapódott.
- Haver mi van a csajoddal? – kérdezte Louis a vállamra téve a kezét.
- Kicsit hisztis. – válaszoltam a nyilvánvalót.
- Kicsit? – vagy négy oktávval emelkedett meg Louis hangja, én meg azt hittem, hogy megsüketülök. Nem elég a saját sipítozós hangomat elviselnem, még Louis is azt akarja, hogy süket legyek. Harry botladozott ki egy fekete csillogós ruhában. A mellemet próbálta eltűntetni, de sehogy sem sikerült neki.
- Hallod, nagyon szoros itt a mellemnél. – mutatott rá. Két ujjamat a orrnyergemre szorítottam, majd úgy masszíroztam azt. Mély levegőt vettem, majd kifújtam azt, és amikor megfordultam, a srácok tátott szájjal meredtek a testemet birtokló srácra.
- Inkább… ne mondjatok semmit. Dakota gyere! – szóltam Harrynek. Körülnézett a szobában, mintha keresne valamit.
- Jah, hogy én! Bocsi.
- Dakota… szívem… jól vagy? Mintha nem a régi lennél. – tette vállaira Elenaor a kezét. Nagy szemekkel nézett rá Harry Elenaorra, majd rám tekintett afféle segítség képen. Észrevétlenül megrántottam a vállam.
- Csak… csak.. hát terhes vagyok. – amint kiejtette Harry ezeket a szavakat a száján, bennem az ütő is meg állt. Jézus istenem…
- Micsoda? – kapott észbe először Liam.
- Ezt majd még megbeszéljük srácok. Gyere Dakota.
- Nem várj! Most beszéljük meg! Te normális vagy Harry? – jött közel hozzám Liam.
- Azt mondtam, hogy megyünk Dakota! – dühös vagyok. Rettentően dühös! Kirángattam Harryt Elenaor kezei közül, majd a karjánál fogva ráncigáltam ki a szobából. Magam után húztam egy személyzeti mosdóba, majd belöktem oda, és magam mögött becsuktam az ajtót.
- Dakota normális vagy? Ez fájt! – dörzsölte a felkarját.
- Terhes? Komolyan? Te nem gondolkodsz mielőtt bármit is kimondasz? – förmedtem rá.
- Hát, de nem ilyenek a terhes nők? Szerintem ez illett oda a legjobban.
- Nem Harry nem ilyenek! És csodálkozni fognak, hogy miért nem nő a hasad! Komolyan Harry… ez nagyon felelőtlen megnyilvánulás volt. – csóváltam a fejem.
- Akkor csináljunk gyereket! – szólalt fel egy kis idő után Harry, de úgy, mintha Ő jött volna rá a rák ellenszerére. Büszkén.
- Tudod mit? Inkább a mai nap folyamán meg se szólalj. – mondtam neki, majd megfogtam a kezét, és visszavezettem a többiekhez.
- Indulhatunk? –kérdezte Paul. Legalább neki tudom a nevét. Mindannyian bólintottunk, majd kivezettek minket az utcára.
- Harry Dakota egy képet! – hallottam meg egy hangot, majd megfordultam, és belemosolyogtam a kamerába. Integettem a rajongóknak, majd átkaroltam Dakota derekát, és úgy mentünk tovább az autókhoz. Mindenki külön-külön autóba ült be, majd úgy mentünk tovább az affter parytra. Bárcsak vége lenne ennek a napnak, de még csak most kezdődik. 

Kommentek után új rész! Csatlakozzatok a fb csoporthoz, ami jobb oldalon található meg, és íratkozzatok fel, de persze csak akkor, ha van kedvetek. Jó olvasást drágák! Puszi: Sz.G 
UI: Nagyon szépen köszönöm a munkát Taylornak, aki a fejlécet, és a designet készítette. puszi neketd :*