2015. augusztus 27., csütörtök

17. Rész

Dakota

Remegve gondolok vissza a tegnap éjszakára. Ha már csak belegondolok abba, hogy esetleg a sors tényleg így irányította volna az életünket, akkor ez csak egyet jelentett volna. Nem illünk egymás mellé.
De nem… nem így történt. Csak lézengtünk az életben, és habzsoltuk a jobbnál jobb dolgokat. És egyszer csak hopp, az élet közbeszólt, hogy túl sok már a jóból. És így belegondolva, tényleg igaza van. Az élet túl egyszerű volt. Most tette a cseresznyét a fagyira. De akkor miért vagyok emiatt szomorú? Ezt egy játéknak kéne felvennem, nem pedig egy negatív dolognak, ami tönkre is teheti az életem. Éppen ellenkezőleg. Meg kéne, hogy erősítsen, de pont ellenkezőleg történik. Egy rossz viccnek veszem fel az egészet.
Csak az van bennem, hogy túl akarok lenni ezen az egész házasságon, és újra önmagam lenni. Újra élvezni azt, amikor Harry megcsókol, ott érint meg, ahol a legjobban szeretem, átkarol védelmezően esténkét, mintha birtokolni akarna. Hiányzanak az életemből azok az éjszakák, amikor a túlfűtött szeretkezésekben elfeledkeztünk mindenről, és mindenkiről. Imádtam Harry összes finom érintését, amit a testemen művelt. Amikor szenvedélyesen csókolt engem, és közben az ujjaival kényeztetett. Úgy éreztem, hogy én vagyok a világon a legszerencsésebb lány, hogy egy ilyen férfit szereztem magam mellé, mint ő.
- Min gondolkodsz?- jön mellőlem a hang. Fejemet felé fordítom, és ráerőltetek arcomra egy mosolyt.
- Csak hogy mennyire hiányzol- és nem hazudtam, mert részben tényleg ezen kattogott az agyam.
- Nekem is hiányzol kicsim. Nem is tudod mennyire - nevetett fel kínjában. Nem tudom, hogy mi járhat a fejében, de őszintén bevallom, hogy belülről szétszaggat ez a kérdés.
- Mi történt tegnap éjjel?- tette rá kezeimet az övére. Tekintete olyan volt, mintha belelátna mélyen a gondolataimba, a lelkembe.
- Semmi- nem akarom elmondani neki, mert már maga a gondolata is belülről felemészt.
- Hát persze- ül föl az ágyon, és ahogy látom távozni készül. Szemeim tágra nyílnak. Nem akarom, hogy itt hagyjon, pláne nem most.
- Most itt hagysz? - kérdezem megszeppenve.
- Itt. - csak ennyit válaszol, és nagy lépésekben kisiet a szobából. Mit kéne most tennem? Utána rohanni, és bocsánatot kérni tőle, azért, mert egy rossz álmot nem akarok neki elmondani, ami esetleg valós is lehetett volna? Vagy maradjak, és várjam hátha lenyugszik, majd tárt karokkal kérjünk egymástól elnézést? Na azt leshetjük mind a ketten. De valakinek muszáj kezdeményeznie, és tudom, hogy nekem kéne. Bár bevallom, semmi erőm kikelni az ágyból, és utána rohangálni, de ez meg úgy tűnik, mintha nem lenne nekem fontos. Márpedig az. Nagyon-nagyon fontos. Ő életem szerelme, akkor ennyit megtehetnék érte. De néha jobb az önsajnálatba menekülni. És ez gusztustalan tudom, de…
- Hol van az a kibaszott tampon? - jön a ház valamelyik részéből, az erős ideges hang, ami megszakította gondolatmenetemet. Magamban felnevetek, mert ez a két dolog nagyon eltér egymástól.
Legyek gonosz, és hagyjam, hogy ő keresgéljen, és szenvedjen egyedül, vagy siessek a segítségére, és mutassam meg, hogy hol van?. Az utóbbi nyer. A takarót ledobom a testemről, így egyből megcsap a hűs levegő szele. Libabőr keletkezik testemen, és azt kívánom, bár ne kellett volna kikelnem a kényelmet nyújtó ágyból. Komótosan kicsoszogok az emeleten lévő fürdőszobához, ahol Harryt találom… elég érdekes pozitúrában. A Lába a tartály alatti csőbe kapaszkodik, míg a kezével a mosdókagyló alatti szekrényben kutakodik.
- Elálldogálsz ott, vagy esetleg segítenél?- kérdezi flegmázva. Hülye picsa.
Ellököm magamat az ajtófélfától, és kisétálok a fürdőből. Ekkor Harry a nevemet kiabálja, de rá sem hederítek. A gardróbban lévő szekrénysorból előveszem ami kell neki, és szinte odavágom hozzá, amit rögtön meg is bánok.
- Ez nem az, amit a múltkor adtál- kéri számon tőlem. Most legszívesebben megrángatnám, de nyugodt maradok, és megpróbálok türelmes lenni vele. Már értem, hogy Ő miket élhet át, amikor velem is ez van. Volt…
- Szedd szét, és ezt csak be kell ragasztanod. És ha lehet, a papírkát ne hagyd rajta. Kényelmetlen lenne… már csak az előző tapasztalatok alapján is- fordultam meg, és elhagytam a fürdőt ezzel magára hagyva Ms Hisztérikát. 
Tudom, hogy befejezetlen lett, de éppen ez lenne a célom.a 18. résztől már nagyon a végéről fog szólni, úgyhogy remélem senkinek sem okozok emiatt csalódást. Szép estét lányok! 

2 megjegyzés:

  1. Sziaa!! Nagyon tetszett a rész és most is nevettem! Imádom ahogy írsz és azért írok névtelenül mert béna vagyok ehhez de ezt tudod ;) Siess a kövivel mert kíváncsi vagyok!!
    XxBeckyxX

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez hulyeseg! Meg ne halljak ilyet tobbet!
      Amugy meg koszonom szepen ❤❤❤

      Törlés