12. Rész A próba

Előre is elnézést kérek, mert én magam is tudom

hogy ez egy borzasztóan
rossz rész lett...
Akik ezt végigszenvedik, azoknak jár egy 5*!

Dakota

Érintést érzek a bőrömön. Hosszú, és lassú simogatásokat az arcomon, amire borzongással reagálok. Szemeimet nem merem kinyitni, mert félek, hogy talán csak álmodom. Kezemet fölemelem az arcomhoz, majd megérintem azt a kezet, ami az arcomat finoman érinti. Egyre biztosabb vagyok a dolgomban, így megszorítom a tulajdonos csuklóját, mire egy kicsit felszisszen, de kezét nem veszi el továbbra sem. Fejemet elfordítom, és veszek annyi bátorságot magamon, hogy kinyitom nagy zöld szemeimet. Barna szempár néz le rám, és mosolyog. A mosolyában van némi boldogság, de sanyarúság is. Kezemet arcához emelem, de nem érintem meg… Ő viszont belehajtja fejét nagy tenyerembe, így hüvelykujjammal selymes bőrét simogatom.
- Mi történt velünk? – szólaltam meg végül én, így megtörve a beálló csendet közöttünk.
- Nem tudom… lehet, hogy ez a kis szünet jót tett nekünk… - nyitotta ki újra szemeit, és rám meredt.
- Meglehet… de többé nem akarok ilyen megértetted? – bújtam oda hozzá.
- Megértettem szerelmem. – suttogta a fülembe, és magához szorított. Jól esett a közelsége, a jelenléte. Mélyen beleszippantottam a levegőbe, és amikor megéreztem Harryn a férfi kölni illatot, egyből felkeltem az öléből
- Harold Edward Styles, mond, hogy nem férfiparfümöt használsz?! – néztem rá.
- Hát de. Olyan rohadt büdös a te parfümöd. Várj megmutatom, hogy melyikről beszélek. – kelt ki az ágyból, majd kirohant a szobából, de pár másodpercen belül visszatért.
- Miért hoztál légfrissítőt? – emeltem meg az egyik szemöldököm.
- Ez nem dezodor? Mert valami brutálisan rossza a szaga.
- Nem Harry… ez légfrissítő. Tudod, amit a wc-ben használnak, miután az ember egy nagyot barnamacizott. – feleltem. – De ha jobban megnézed, rá van nagy betűkkel írva, hogy Air Freshener.
- Basszus! Én azt hittem, hogy ezt úgy érti, hogy légfrissítő, mint dezodor. – dobta le a dobozkát, majd lehuppant az ágyra. Már meg sem lepődök rajta lassan. Minél több ideig át vagyunk cserélődve, ő annál hülyébb lesz.
- Mikor jöttél vissza? – kérdeztem.
- Még az este, de lent aludtam, mert nem akartalak felébreszteni. – válaszolta azonnal, és elfeküdt az ágyon. Én is mellé borultam volna, ha csak nem lök vissza, és pattan fel az ágyból. Tátott szájjal nézett rám, de nem értettem a reakcióját. Nem vagyok leprás! Most mi van?
- Mi a szart csináltál a hajammal asszony? – kérdezte egy kicsit megemelve a hangját.
- Amint látod: levágattam. Rémesen idegesített az a hosszú hajzatod, és szerintem így sokkal jobban nézel ki. – jelentettem ki.
- Jó tudod mit? Akkor én most szépen elmegyek, és varratok fel egy tetoválást, majd rózsaszínűre festetem a hajad. Na mit szólsz? Örülnél neki? – hadonászott össze-vissza a kezeivel. Hupsz… lehet, hogy meg kellett volna kérdeznem? Nagyot nyeltem, és úgy néztem bele dühös tekintetébe. Most ekkora nagy problémát nem jelenthet neki egy hajzat! Rosszabb mint Zayn komolyan mondom. Az is piperkőc, de hogy Harry is… na ezt nem gondoltam róla. 

***

Hogy most mi is történt az előbb? Drága barátnőm felhívott, és közölte, hogy mennünk kell a Victoria szalonba ruhát nézni… mondanom sem kell, hogy Harry ezen is eléggé kiakadt. Amikor beadta nekem végül a derekát, kijelentettem, hogy én vezetek, és ebből is egy újabb vita keletkezett, és mivel annyira kedves vagyok, meg természetesen hagyom, hogy növelje azt a férfiaknál igen elhíresült egóját, hagytam neki, hogy Ő vezessen. Gondolom ebből is mi fog kisülni. Vajon miért Harry Styles bará… bocsánat! Mennyasszonya vezette a mi elhíresült, és szexi sztárunk autóját? Talán este túl sokáig bulizott? Na valami ilyesmire fogok számítani a jövő hétre. Hosszas gondolkozás után arra figyelek fel, hogy megáll alattam az autó, és a vezetőfelőli ajtó becsukódik. Nagy levegőt veszek, és én is kiszállok Harry után. Becsapom magam mögött az ajtót, és utána indulok. Kinyitom az üvegből álló forgóajtót, és magam előtt több ezernyi mennyasszonyi ruhát találok.
- Na végre, hogy itt vagytok! – jött egy hang a hátunk mögül, és mindketten egyszerre fordultunk annak az irányába. Lucia mosolyogva ölelt meg engem, és amikor Harry megköszörülte a torkát, mind a ketten felé fordultunk.
- Luc miért lógsz Harry nyakában?- kérdezte Harry. Gyorsan odahajoltam a füléhez, és belesuttogtam azt, hogy: „Jöjjön egy kis szívatás”.
- Jajj ugyan már cicavirág… na gyere ide. – ment oda hozzá, és jó erősen megszorította, de olyannyira, hogy hallani lehetett, ahogy kiroppan a háta.
- Akkor mehetünk? – kérdezte Lucia, miután elengedte a levegőért könyörgő Harryt.
- Persze. Már alig várom. – lélegzett nagyokat, majd a mellkasát fogva indult meg, mi pedig egy jót kuncogtunk rajta. Jaj szegény kis Harry. Lucia már nagyon előre volt készülve, ugyanis egy halom ruha volt pont az én méretemben kiterítve egy kanapéra.
- Na ne ezt ne! – kapott a fejéhez Harry.
- Mi van? Nem annyira sok! – nevettem fel. Én magam is utálok ruhát próblni, szóval örülök, hogy ez a feladat most Harryre hárult. De nincsen lelkiismeret furdalásom. Megfogta a legfelső ruhát, és bement a fülkébe, de mivel a fűzővel nem tudott megbirkózni, így segítség kellett neki.
- Úristen! De gyönyörűen áll ez neked életem. – forgatta meg Harryt Lucia.
- Tényleg jó. – ismertem el. – De neki nem ilyen kell.
- Hanem? – kérdezett vissza.
- Én mindig is egy olyat tudtam volna elképzelni róla, hogy egy gyönyörű szép habos-babos ruha van rajta. Van neki elől egy masni, és alul a szoknya pedig nagyon terebélyes, meg egy fátyol, amit a földön húz magával. – mondtam el a vágyaimat, és közben végig Harry barna szemeibe néztem. Rám mosolygott, és a ruhák közt kezdett turkálni. Amikor megtalálta a megfelelőt felmutatta nekem, és pedig rábólintottam, hogy mindenképp próbálja fel. Luciával beszélgettünk egy ideig, amikor végre Harry kilépett a ruhában, és nekem leesett az állam. Hihetetlenül nézett ki benne. Én magamat így soha nem tudtam volna elképzelni. Egyszerűen ez… hihetetlen.
- Huh bocsi, hogy késtem, de dugó volt. – szólalt fel egy idegesítően vékony hang a hátam mögül. Ahogy Harry arcát néztem, nem volt túl boldog a hölgy látogatására. Megfordultam tengelyem körül, és szemeim a kétszeresére nőttek annak a látványa láttán.
- Te mit keresel itt? –kérdeztem hirtelen.