Prológus

Dakota

Ahogy ott térdel  előttem, és egy gyönyörű gyűrűt tart felém, a szívem hevesen dobog, és a mosoly ráfagyott az arcomra. Érzem, ahogy szemeimet a könnyek kezdik csípni, így kézfejemet a szám elé rakom, hogy örömömben ne zokogjak fel hangosan. Hevesen bólogatok, nem tudok szóhoz jutni. Harry szemében a megkönnyebbülést vélem felfedezni, majd ezt követi az a híres gödröcskés mosolya. Térdeiről felpattan, és derekamnál fogva kap fel engem mennyasszonyi stílusban, és úgy pörgünk meg vagy kétszer. Letesz a földre, és arcomat a két nagy tenyere közé fogja, és hevesen megcsókol. Mézédes szája az enyémre tapad, és boldogan, és gondtalanul csókoljuk egymást.
- Hallani akarom. – liheg a számba Harry.
- Igen, hozzád megyek! – vigyorgok fel rá, Ő pedig a kis dobozkából kiveszi a gyűrűt, és felhúzza az ujjamra. Ahogy felhúzza a gyűrűt, kiráz a hideg, és valami szikrát is érzek, de nem törődöm vele, egyszerűen csak a nyakába ugrok, és könnyem a boldogságtól patakokban folynak. Leírni, szinte lehetetlen amit most érzek. Mindenki tapsol körülöttünk. Nem gondoltam volna, hogy egy szállodában fogja megkérni a kezem, pláne nem most, de nem számít, hiszen boldog vagyok, és Ő is.

A reggeli napsugarak bevilágítanak az ablakon, de most ez sem zavar. Szemeimet feltárom, és mosolyogva nézem a plafont. Fejemet félre biccentem, és Harry az ablak felé van fordulva, és a párna eltakarja a fejét. A takarót lehajtom a testemről, és az utam a fürdőszobába visz. Magam mögött bezárom annak az ajtaját, majd a megszokás kedvéért egy villámgyors pillantást vetek a tükör felé, de amikor felnyitom a wc-nek a tetejét, hirtelen megrázom a fejem. Itt valami nem stimmel. Kettőt hátra lépek, és ismét belenézek a tükörbe, de ekkor egy hatalmas nagy kiáltást eresztek ki magamból.
- Mi a fasz?! – szólalok fel, és meg ijedek saját magamtól…. vagyis…